5. fejezet

Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de a következő rész hosszabb lesz és esemény dúsabb. :P Remélem azért tetszik ^^

Reggel felültem az ágyamba és ugyan még kótyagos volt a fejem, de már azon töprengtem, hogy lehet ilyen butaságot álmodni? Most komolyan.. Mennyi esély van rá, hogy Galetől lesz gyerekem és Finnickkel élek, de nem anya lesz a nagyanyja, hanem Effie? Uramatyám.. Talán kezdek megbolondulni? De most legalább nem egy rémálom. Vagy is, de csak ez hagyott aludni. Magam mellé nézek és látom, hogy Peeta is békésen alszik, így gondolom őt se kísértették az éjszaka rémálmok. Kitakaróztam és éppen felakartam állni az ágyból, amikor Peeta megfogta a karomat, de a keze ragacsos volt. Megfordultam, hogy megkérdezzem miért ilyen a keze, de az ágyra rántott és akkor láttam, hogy ő nem is Peeta, hanem egy mutáns, Peeta arcképével. De persze jóval eltorzultabban. A pofájából nyár és vér keveréke csorgott a mellkasomra, lelöktem magamról és az ajtóhoz futottam. Kinyitottam és, amint átléptem a küszöböt, sikítva felébredtem. Ezúttal tényleg. Peeta fölém hajolva aggodalmas arckifejezéssel nézett rám.
- Minden rendben? - kérdezte és a száját harapdálta.
- Igen, azt hiszem. - ziháltam.
- Gyere ide. - mondta és a mellkasára vonta a fejemet, majd csak csöndben feküdtünk, mikor megszólított suttogó hangon: - Katniss.
- Igen?
- Nem gondolnád át még egyszer a gyerek témát? - kérdezte félénken.
- Peeta.. Én..
- Tudom,tudom.. nem állsz rá készen.. Tudom. Hülyeség volt felhozni. Ne haragudj. - majd felállt és gyors léptekkel ki ment a szobából.
- Peeta ! - kiáltottam utána, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.

Mikor lementem Peeta után nem találtam sehol, ezért kimentem a kertbe, meg is találtam. A padon ült.
- Hát itt vagy.. - mondtam lágyan.
- Miért kerestél?
- Nem szabad keressem a férjemet? - mondtam és hangomban mosoly bujkált, de tudtam ettől megenyhül. Jól gondoltam, mivel megfordult és kezét kinyújtotta felém. Elfogadtam és az ölébe húzott, én pedig átöleltem.
- Mit terveztél mára? - kérdezte miközben szórakozottan a hajfonatomból kibújó tincsekkel játszadozott.
- Veled szeretnék lenni. - ezen láthatóan meglepődött, de nem szólt semmit csak az állam alá nyúlt és megcsókolt. Mikor abbahagyta és kinyitotta a szemét láttam, hogy az örömtől csillog.
- Menjünk, együnk valamit.
Kimásztam az öléből és bementünk a házba. Kipakoltam az asztalra a sajtot, és a kenyeret miközben Peeta tojásrántottát csinált.
- Átgondolom még egyszer. - böktem ki egyszer csak.
- Tényleg ? - megfordult és szemeiben remény csillant.
- Igen.
- Köszönöm. - mondta és láttam rajta, hogy boldogabb, mint valaha.
Miután ettünk, és a maradékot Peeta becsomagolta így szólt:
- Átmegyek Haymitch-hez, viszek neki ennivalót, mert különben nem eszik semmi normálisat. - odajött adott egy puszit és elindult kifele.
- Várj Peeta !
- Igen? - fordult vissza.
- Veled megyek.
Kinyitotta előttem az ajtót, és kiléptünk a napsütésbe, majd elindultunk egyetlen szomszédunkhoz.
- Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Haymitch visszaköltözik a körzetbe. - mondtam.
- Én is. - válaszolta Peeta.
- De vajon miért? - kérdeztem.
- Biztos hiányoznánk neki.- felelte és a gondolatra, hogy Haymitchnek bárki is hiányozna, pláne mi, elnevettük magunkat.