4. fejezet

A kommenteket mindig örömmel fogadom :P Remélem tetszik az új rész ^^

- ... mert megismertem egy lányt és tudod nagyon kedvelem őt.. Ő és én, nos együtt vagyunk.
Gale együtt van egy lánnyal. Ez jó, azt hiszem.. De akkor miért érzem úgy magam, mint, aki mindjárt elsírja magát? Szóval, amit a szemében láttam azt teljesen félre értelmeztem.. Pislogtam párat, hiszen, ha elsírom magam azt nem tudom, hogy magyaráznám meg.
- Értem. - nem mertem és nem is akartam többet mondani, mert féltem, hogy megremeg a hangom.
- Érted? Ennyi? - kérdezte, és látszott rajta őszintén meglepődött.
- Igen, ennyi. Miért mit kéne mondanom?
- Hát.. Én, én nem tudom. Csak gondoltam..
- Mit? Mit gondoltál?
- Semmit. Reméltem, hogy tőlem szeretnéd tudni.
- Köszönöm. De most mennem kell. Peeta már vár. - azzal felálltam és elindultam, már éppen engedtem volna el a könnyeim, mikor Gale felállt és a kezem után nyúlt. Közel húzott magához, a kezét a derekamra tette, így a csípőnk és az orrunk összeért. Éreztem, hogy elpirulok és összezavarodok és éreztem, hogy elveszek a tekintetében, de nem moccantam, pedig tudtam, hogy azt kéne tennem.
- Egy szavadba kerül és Cathrina, ahogy jött úgy megy, ugye tudod ? Ne érts félre, kedvelem őt, de.. - vett egy nagy lélegzetet és folytatta - .. De Katniss én még mindig szeretlek. - suttogta. Meleg lélegzetét közben az arcomon éreztem.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és a pillantásom elkalandozott az ajkára, majd vissza a szemére.
- Nekem.. Nekem most mennem kell.. - mondtam majd teljesen összezavarodva próbáltam kiszabadulni ölelő karjaiból, de erősebben szorított. Ránéztem.
- Nem, amíg nem válaszolsz. -  mondta lágy, de határozott hangon.
- Mire ?
- Bármire. Hogy te is szeretsz-e? Várjak-e még rád? Megéri-e, vagy Cathrinával lépjek túl rajtad?
- Én nem tudom. - suttogtam magam elé. - Peetával vagyok.
- Nem tudod, Peetával vagy. Mindig ezek a válaszok.. Sose adsz egyenes választ Katniss. - szemei csillogtak, s tényleg úgy nézett ki, mint, aki menten elsírja magát.
Forró könnyek folytak végig az arcomon, és elkezdtem hátrafele tenni pár lépést. Majd megfordultam és, amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam. Sajnos, ahhoz nem elég gyorsan, hogy ne halljam, amint Gale még utánam kiált.
- Katniss ! Itt leszek a városban pár napig, tudod hol találsz.

Futottam, céltalanul és sírva, amíg elég messzire nem kerültem a tótól, a háztól, Galetől.. mindentől.
Egy kis egyedüllétre van szükségem, hogy gondolkodni tudjak.
Ennyi idő után nem tehetem meg, hogy Peetát csak úgy kiteszem, de Galenek még csak esélyt se adtam.
Lefeküdtem egy nagy kőre, és a gondolkodás közepette elaludtam.
Arra ébredtem, hogy az ágyamban vagyok, fogalmam sincs hány óra és fáj a hátam. Kicsit összeszedtem magam és lementem megnézni Peetát.
- Szia. - köszönt kedvesen, de láttam, hogy valami bántja.
- Öhm, szia. - köszöntem vissza. - Hogy kerültem az ágyamba?
- Gale hozott haza.. a karjában. - mondta, de nem nézett rám csak mereven maga elé bámult.
- Értem. - kicsit zavarban lettem.
- Szeretnél valamit mondani? - kérdezte.
- Nem igazán, de gondolom részleteket vársz. Elaludtam az erdőben, Gale pedig gondolom megtalált és hazahozott. Történet vége. Elmegyek tusolni.
Nem szólt semmit, nem tett megjegyzést. Miközben tusoltam láttam az órán, hogy már este van, ez meglepett. Az agyam egy rejtett fele még mindig a mai nap történésein járt. Újra és újra lejátszottam a fejembe a beszélgetést, de nem jutottam semmire. Fáradt voltam, pedig nem keveset aludhattam.
Mire beértem a hálószobába Peeta már aludt, vagy úgy tett, mint, aki alszik. Befeküdtem mellé, és betakaróztam, majd csukott szemmel hallgattam a csendet.
- Katniss.. - suttogott Peeta.
- Hm? - kérdeztem, miközben éreztem, hogy felém fordul és félkarjával átölel.
- Nagyon szeretlek.. és soha nem akarlak elveszíteni.. én.. azt nem élném túl.
- Én is nagyon szeretlek.. Ne aggódj.. Nem fogsz. - éreztem, hogy megnyugszik, miközben engem mardosott a bűntudat. Szépen lassan Peeta szuszogása egyenletessé vált, és miközben azt hallgattam én is elszenderegtem.