Liebster Award

A díjat köszönöm szépen Fleur_Rouge_Cerisnek. A díjnak az a lényege, hogy egymástól kell kérdezni.

A szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell

11 kérdést kell feltenni a jelölteknek

11 embert meg kell jelölni és linkelni

Nincs visszaadás/visszajelölés

1. feladat

11 dolog rólam:

1.  14 éves vagyok. Most megyek 9.-be. Gimnáziumba.

2. Szeretek olvasni :D (You don’t say?!:D)

3. Szeretek Fanfictiont írni. (Jelenleg is írok kettőt.)

4. 3 fiútestvérem van. 

5. Kis korom óta fodrász szeretnék lenni, mint anyukám.

6. 10 hónapja van barátom és szeretem :)

7. Érdekes zenei ízlésem van.. :D Mindent meghallgatok, tehát a zenei listámon található pop, rock, rap. Egy szóval minden :D

8. Ha egy könyv a kedvencem lesz, azt már fanatizmusnak nevezném.. :D (Mellesleg van ilyen szó? Mindegy. :D ) Tehát azt úgy kell elképzelni, hogy képeket gyűjtök a szereplőkről, esetlegesen fanfictiont írok, és róluk gondolkozom egész nap. Szó szerint a lelkemhez nőnek.

9. Ha plázába megyek, akárkivel vagyok MINDIG bemegyek a könyves boltba :D 

10. Szeretnék egy olyan barátot/barátnőt, aki közel lakik hozzám és könyvmoly *-*(Pl. Reni – Arnold : Szent Johanna Gimi)

11. Imádom az angol nyelvet, és szeretnék olyan szinten megtanulni, hogy angolul tudjak könyveket olvasni..:)

2. feladat

Válasz a jelölő által feltett 11 kérdésre:
1. Mi volt a legelső könyv, amit olvastál?
Szerintem kötelező olvasmány volt.. Sőt biztos. Talán a Vukk másodikba ? :| xd
2. E-book, hangoskönyv vagy "hagyományos" könyv? Esetleg mindhárom?
Ebook és hagyományos :)
3. Mi a véleményed a Vörös Pöttyös könyvekről? "Megérdemlik", hogy ennyire felkapottak legyenek?
Szerintem igen, mindenképp megérdemlik. Én nagyon szeretem a Vörös Pöttyös könyveket, és magát a Könymolyképző kiadót is.
4. Szoktál képregényt vagy mangát olvasni? Ha igen mit és melyek a kedvenceid? Mi a véleményed róluk? (Külön kérem hogy fejtsd ki a mangát és a képregényt.)
Nem szoktam..
5. Ha blogot írsz neked mennyire fontos a külalak? Szoktál teljesen jelentéktelen dolgokat javítgatni? Pl.: Pont helye, szóköz idézőjel után, bekezdések stb. stb. (Oké ezt muszáj volt megkérdeznem, tudni akarom, hogy egyedül vagyok-e)
Fontos. Hát főleg fanfictionnál szoktam, hogy a kötőjel után, hova tegyem a pontot meg stbstb. Annyi minden van, és nem is biztos, hogy mindet letudnám írni, mert valamelyiket észre sem veszem. De, ami nekem a legfőbb szokásom, hogy az utolsó szó után a felkiáltójel vagy kérdőjel közé szóközt teszek. :D (Így ! Vagy így ?)
6. Szoktál idegen nyelvű könyvet olvasni? Ha igen, mi volt az első idegen nyelvű? Nehéz volt megszoknod?
Nem szoktam, de szeretnék.. :) (Lásd: 11. pont rólam)
7. Kihívás függő és plecsni mániákus vagy?
Még szép ! :D
8. Kötelezőkkel hogy állsz/álltál? Szereted/szeretted vagy utálod/utáltad őket, esetleg is-is? Melyik (volt) a kedvenc köteleződ, feltéve ha van.
Hát nem igazán szerettem őket, mert ugye kötelező volt.. A kedvencem még is az Abigél volt. Az az elvem, hogy a mi korosztályunk többsége, azért nem szeret olvasni, mert cska kötelezőt olvastak (ha olvastak egyáltalán)..
9. El fogod olvasni az 1001 könyvet, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz? Illetve meghallgatod/megnézed a másik két listát?
Nem.
10. Szoktál-e a kádban olvasni? Esetleg a strandon?
Szoktam a kádban, de csak ritkán.. :D Strandon pedig igen, egyértelműen.
11. Film adaptáció hatására elolvasod-e a könyvet?
Nem mindig.

3. feladat

11. kérdés tőlem – nektek

1. Olvasás közben szoktatok zenét hallgatni?
2. Melyik a kedvenc könyv-olvasó pózotok? :D
3. Hol szerettek leginkább olvasni? (Ágy,szabadban,szekrényben,parlament tetején, stb.)
4. Van-e olyan barátotok/barátnőtök, aki szintén könyvmoly?
5. A családban csak te vagy könyvmoly, esetleg anyukád-apukád-kutyád-macskád is ?
6. Vörös pöttyös vagy Arany pöttyös könyvek ? :) Esetleg egyik sem ? Vagy mindkettő ?
7. Mit szeretsz leginkább a molyon? Csak egy dolgot ! :)
8. Ha elutazol általában hány db könyvet viszel magaddal?
9. Mi a véleményed a vámpíros, vérfarkasos, tündéres és egyéb misztikus lényes könyvekről ? (Nem mindenki szereti .)
10. Először a könyvet olvasod el és utána a filmet (ha van belőle persze) vagy először a film és utána a könyv ?
11. Szoktál újra olvasni ?

4. feladat

AKI MÁR MEGKAPTA ATTÓL ELNÉZÉST ! CSAK VÉGIG NÉZTEM A FIGYELTJEIM ÉS AKIKNEK VAN BLOGJUK TOVÁBB ADTAM :|

1. @buktabarbara

2. @Claire91
3. @Clauchii
4. @Csillagvirágszál
5. @Darolyn

6. @EgyKönyvmoly

7. @Elhaym

8. @gabiica

9. @justafairytale

10. @mary_chan

11. @MissNyuszi

5. fejezet

Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de a következő rész hosszabb lesz és esemény dúsabb. :P Remélem azért tetszik ^^

Reggel felültem az ágyamba és ugyan még kótyagos volt a fejem, de már azon töprengtem, hogy lehet ilyen butaságot álmodni? Most komolyan.. Mennyi esély van rá, hogy Galetől lesz gyerekem és Finnickkel élek, de nem anya lesz a nagyanyja, hanem Effie? Uramatyám.. Talán kezdek megbolondulni? De most legalább nem egy rémálom. Vagy is, de csak ez hagyott aludni. Magam mellé nézek és látom, hogy Peeta is békésen alszik, így gondolom őt se kísértették az éjszaka rémálmok. Kitakaróztam és éppen felakartam állni az ágyból, amikor Peeta megfogta a karomat, de a keze ragacsos volt. Megfordultam, hogy megkérdezzem miért ilyen a keze, de az ágyra rántott és akkor láttam, hogy ő nem is Peeta, hanem egy mutáns, Peeta arcképével. De persze jóval eltorzultabban. A pofájából nyár és vér keveréke csorgott a mellkasomra, lelöktem magamról és az ajtóhoz futottam. Kinyitottam és, amint átléptem a küszöböt, sikítva felébredtem. Ezúttal tényleg. Peeta fölém hajolva aggodalmas arckifejezéssel nézett rám.
- Minden rendben? - kérdezte és a száját harapdálta.
- Igen, azt hiszem. - ziháltam.
- Gyere ide. - mondta és a mellkasára vonta a fejemet, majd csak csöndben feküdtünk, mikor megszólított suttogó hangon: - Katniss.
- Igen?
- Nem gondolnád át még egyszer a gyerek témát? - kérdezte félénken.
- Peeta.. Én..
- Tudom,tudom.. nem állsz rá készen.. Tudom. Hülyeség volt felhozni. Ne haragudj. - majd felállt és gyors léptekkel ki ment a szobából.
- Peeta ! - kiáltottam utána, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.

Mikor lementem Peeta után nem találtam sehol, ezért kimentem a kertbe, meg is találtam. A padon ült.
- Hát itt vagy.. - mondtam lágyan.
- Miért kerestél?
- Nem szabad keressem a férjemet? - mondtam és hangomban mosoly bujkált, de tudtam ettől megenyhül. Jól gondoltam, mivel megfordult és kezét kinyújtotta felém. Elfogadtam és az ölébe húzott, én pedig átöleltem.
- Mit terveztél mára? - kérdezte miközben szórakozottan a hajfonatomból kibújó tincsekkel játszadozott.
- Veled szeretnék lenni. - ezen láthatóan meglepődött, de nem szólt semmit csak az állam alá nyúlt és megcsókolt. Mikor abbahagyta és kinyitotta a szemét láttam, hogy az örömtől csillog.
- Menjünk, együnk valamit.
Kimásztam az öléből és bementünk a házba. Kipakoltam az asztalra a sajtot, és a kenyeret miközben Peeta tojásrántottát csinált.
- Átgondolom még egyszer. - böktem ki egyszer csak.
- Tényleg ? - megfordult és szemeiben remény csillant.
- Igen.
- Köszönöm. - mondta és láttam rajta, hogy boldogabb, mint valaha.
Miután ettünk, és a maradékot Peeta becsomagolta így szólt:
- Átmegyek Haymitch-hez, viszek neki ennivalót, mert különben nem eszik semmi normálisat. - odajött adott egy puszit és elindult kifele.
- Várj Peeta !
- Igen? - fordult vissza.
- Veled megyek.
Kinyitotta előttem az ajtót, és kiléptünk a napsütésbe, majd elindultunk egyetlen szomszédunkhoz.
- Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Haymitch visszaköltözik a körzetbe. - mondtam.
- Én is. - válaszolta Peeta.
- De vajon miért? - kérdeztem.
- Biztos hiányoznánk neki.- felelte és a gondolatra, hogy Haymitchnek bárki is hiányozna, pláne mi, elnevettük magunkat.

4. fejezet

A kommenteket mindig örömmel fogadom :P Remélem tetszik az új rész ^^

- ... mert megismertem egy lányt és tudod nagyon kedvelem őt.. Ő és én, nos együtt vagyunk.
Gale együtt van egy lánnyal. Ez jó, azt hiszem.. De akkor miért érzem úgy magam, mint, aki mindjárt elsírja magát? Szóval, amit a szemében láttam azt teljesen félre értelmeztem.. Pislogtam párat, hiszen, ha elsírom magam azt nem tudom, hogy magyaráznám meg.
- Értem. - nem mertem és nem is akartam többet mondani, mert féltem, hogy megremeg a hangom.
- Érted? Ennyi? - kérdezte, és látszott rajta őszintén meglepődött.
- Igen, ennyi. Miért mit kéne mondanom?
- Hát.. Én, én nem tudom. Csak gondoltam..
- Mit? Mit gondoltál?
- Semmit. Reméltem, hogy tőlem szeretnéd tudni.
- Köszönöm. De most mennem kell. Peeta már vár. - azzal felálltam és elindultam, már éppen engedtem volna el a könnyeim, mikor Gale felállt és a kezem után nyúlt. Közel húzott magához, a kezét a derekamra tette, így a csípőnk és az orrunk összeért. Éreztem, hogy elpirulok és összezavarodok és éreztem, hogy elveszek a tekintetében, de nem moccantam, pedig tudtam, hogy azt kéne tennem.
- Egy szavadba kerül és Cathrina, ahogy jött úgy megy, ugye tudod ? Ne érts félre, kedvelem őt, de.. - vett egy nagy lélegzetet és folytatta - .. De Katniss én még mindig szeretlek. - suttogta. Meleg lélegzetét közben az arcomon éreztem.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és a pillantásom elkalandozott az ajkára, majd vissza a szemére.
- Nekem.. Nekem most mennem kell.. - mondtam majd teljesen összezavarodva próbáltam kiszabadulni ölelő karjaiból, de erősebben szorított. Ránéztem.
- Nem, amíg nem válaszolsz. -  mondta lágy, de határozott hangon.
- Mire ?
- Bármire. Hogy te is szeretsz-e? Várjak-e még rád? Megéri-e, vagy Cathrinával lépjek túl rajtad?
- Én nem tudom. - suttogtam magam elé. - Peetával vagyok.
- Nem tudod, Peetával vagy. Mindig ezek a válaszok.. Sose adsz egyenes választ Katniss. - szemei csillogtak, s tényleg úgy nézett ki, mint, aki menten elsírja magát.
Forró könnyek folytak végig az arcomon, és elkezdtem hátrafele tenni pár lépést. Majd megfordultam és, amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam. Sajnos, ahhoz nem elég gyorsan, hogy ne halljam, amint Gale még utánam kiált.
- Katniss ! Itt leszek a városban pár napig, tudod hol találsz.

Futottam, céltalanul és sírva, amíg elég messzire nem kerültem a tótól, a háztól, Galetől.. mindentől.
Egy kis egyedüllétre van szükségem, hogy gondolkodni tudjak.
Ennyi idő után nem tehetem meg, hogy Peetát csak úgy kiteszem, de Galenek még csak esélyt se adtam.
Lefeküdtem egy nagy kőre, és a gondolkodás közepette elaludtam.
Arra ébredtem, hogy az ágyamban vagyok, fogalmam sincs hány óra és fáj a hátam. Kicsit összeszedtem magam és lementem megnézni Peetát.
- Szia. - köszönt kedvesen, de láttam, hogy valami bántja.
- Öhm, szia. - köszöntem vissza. - Hogy kerültem az ágyamba?
- Gale hozott haza.. a karjában. - mondta, de nem nézett rám csak mereven maga elé bámult.
- Értem. - kicsit zavarban lettem.
- Szeretnél valamit mondani? - kérdezte.
- Nem igazán, de gondolom részleteket vársz. Elaludtam az erdőben, Gale pedig gondolom megtalált és hazahozott. Történet vége. Elmegyek tusolni.
Nem szólt semmit, nem tett megjegyzést. Miközben tusoltam láttam az órán, hogy már este van, ez meglepett. Az agyam egy rejtett fele még mindig a mai nap történésein járt. Újra és újra lejátszottam a fejembe a beszélgetést, de nem jutottam semmire. Fáradt voltam, pedig nem keveset aludhattam.
Mire beértem a hálószobába Peeta már aludt, vagy úgy tett, mint, aki alszik. Befeküdtem mellé, és betakaróztam, majd csukott szemmel hallgattam a csendet.
- Katniss.. - suttogott Peeta.
- Hm? - kérdeztem, miközben éreztem, hogy felém fordul és félkarjával átölel.
- Nagyon szeretlek.. és soha nem akarlak elveszíteni.. én.. azt nem élném túl.
- Én is nagyon szeretlek.. Ne aggódj.. Nem fogsz. - éreztem, hogy megnyugszik, miközben engem mardosott a bűntudat. Szépen lassan Peeta szuszogása egyenletessé vált, és miközben azt hallgattam én is elszenderegtem.

3. fejezet

Kommenteljetek, ha tetszik és legyetek a rendszeres olvasóim. ^^ Köszönöm azoknak, akik eddig olvastak és maradjatok velem továbbra is :) Elnézést, hogy nem kaptatok új részt, de beteg voltam/vagyok. 


Halkan lopakodok, hogy a nyúl, akit kiszemeltem ne hallja meg a lépteimet. Az állatok lassan kezdenek visszaköltözni úgy, ahogy a körzet lakosai is. BÁr már van mit ennünk, és a zug sincs már, tehát semmi nem ugyanolyan, mint régen, de én mégis kijárok vadászni.. ez az egy valami nem változott. Vagyis, de.. Már egyedül vagyok. Felajzom a nyilat, és célzok. Elengedem a nyilat, és nézem ahogy célba talál. Látom ahogy a nyúl megrémül és tudatosul benne, vége van. Mikor a szemgödrébe fúródik a nyíl, összerándulok.
- Szép lövés ! - hallok egy túlontúl ismerős hangot a hátam mögül.
Hirtelen megfordulok és meglátom Galet. Galet, aki a legjobb barátom. Vagy csak volt?
Csak álltunk és néztük egymást, nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam megöleljem-e, mert annyira hiányzott és úgy örülök, hogy végre láthatom vagy forduljak meg és menjek el. Dühös vagyok rá, több hónapon keresztül egy vacak levél, egy hír sem jött felőle.. De most.. Most itt van.
- Mi az ? Nem is hiányoztam ? - kérdezte és elmosolyodott.
Nem bírtam tovább, odafutottam és megöleltem.
- Örülök, hogy itt vagy. - feleltem.
- Hiányoztál. - mondja és még erősebben szorít.
- Khm.. Gale.
- Hm?
- Megfojtasz.
- Bocsánat, csak.. - de nem fejezi be csak megölel még egyszer. - Gyere.
Megfogja a kezemet és magával húz az erdő belsejébe. Kis idő után rájövök, hogy a tóhoz megyünk.
- Gale.. - kezdem, de valójában nem tudom mit akartam.
- Shh.
Nem sok idő elteltével a tóhoz érünk, és a ház, amibe régen nagyon régen Galel ücsörögtünk.. Majd a két menekülttel.. és most megint itt vagyok.
- Miért hoztál ide? - kérdezem, és érzem, hogy egy kis szomorúság vegyült a hangomba.
- Én csak szerettem volna veled lenni, és gondoltam.. - kezdi, de habozik.
- Igen?
- Semmi, csak gondoltam itt jó lesz, de, ha nem akkor elmehetünk. - majd várakozón rám néz.
- Nem.. Azt hiszem jó lesz. - mondom és rámosolygok. 
Bementünk a házba, ahol semmi sem változott és leültünk.
Gale leült velem szemben és csak nézett. Éreztem, hogy elpirulok és kezdem kényelmetlenül érezni magam..
Megköszörültem a torkom és azt mondtam:
- Rég jártam itt. - közben kerültem a szemkontaktust, de éreztem, hogy figyel.
Csend telepdett ránk, és végül nem bírtam tovább.
- Mi az? - kérdeztem idegesen.
Nem siette el a választ, húzta az időt.
- Semmi. - és nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik.
- Akkor minek hoztál ide ?
- Indok kell, hogy találkozzunk több hónap után? - kérdezte meglepetten.
- Gale ! Jól ismerlek, tudom, hogy oka van, hogy találkoztunk és ide hoztál.
Ismét megleptem. Lehajtotta a fejét és a nadrágja varrását piszkálta. Láttam, hogy vivódik ezért közelebb kúsztam hozzá.
- Gale - és a kezére tettem a kezemet. Felnézett rám és ugyan azt láttam a szemébe, mint mindig. Szerelmet, reményt és félelmet. Reményt, hogy a döntésem változott és félelmet, hogy nem. Ilyenkor olyan sebezhetőnek tűnik.
- Én csak azért jöttem vissza, mert..

Következő rész várhatóan ma este vagy holnap :P 

2. fejezet

Hello ^^ A következő rész 2 komment után jön, megint ! :) Kellemes olvasást :P
Ui.: Rövid lett, mert valamiért szenved a blogspot..:( 

A szobámban ültem,  és magam elé bambultam. Sok minden cikázott át a fejemen, sok féle gondolat és érzés, de ahogy jöttek úgy mentek. Peeta még mindig féltékeny lenne Galere? De miért? Nem is találkozunk.. Vajon Galenek hiányzom? Vagy már talált mást, és vajon vele is együtt vadásznak és őt is úgy csókolja, mint engem? Katniss ! - Szóltam rá magamra.  Miért érdekel ez engem? Peetával élek, Őt szeretem és Gale csak a barátom ! Se több, se kevesebb. Ha éreznék is valamit iránta, akkor sem szabad, mert Peetát választottam.. Biztosan csak a megszokás, hogy Gale a barátom hiányzik. Igen, ez lesz a megoldás. Arra eszméltem fel, hogy hullnak a könnyeim. Miért? Miért ilyen nehéz ez… de mi is? Megtöröltem a köntösöm kézfejével az arcom, épp időben, mert kopogtak és Peeta dugta be a fejét az ajtón.
- Bejöhetek ? – kérdezte óvatosan.
- Attól függ, mit szeretnél ? – válaszoltam dacosan.
Szélesre tárta az ajtót és meglepődve nézett rám.
- Te sírtál? Ne haragudj, én nem szerettelek volna megbántani – mondta, és én hagytam azt higgye miatta sírok, hisz mit válaszolnék? „Jajj Peeta, nem miattad sírok, csak úgy, tudod ez jó dolog!” Értelemszerűen ehelyett csak annyit mondtam, hogy:
- Semmi baj Peeta. – kimért, egyenletes hangon.
Nem válaszolt csak oda jött, megölelt és a szemembe nézett.
- Nagyon szeretlek ! – majd homlokon csókolt és kiment az ajtón választ sem várva.
Még néhány percig ültem és bámultam a távozó Peeta után, majd összeszedtem magam, felöltöztem és felvettem a vadászdzsekit, amit még apa hagyott rám. Felvettem az íjat és elindultam le.
- Vadászni mentem és.. – mondtam Peetának, de azt már nem tettem hozzá, hogy kiszellőztetni a fejem.
- És ? – kérdezte Peeta.
- Semmi. – rámosolyogtam és kiléptem az ajtón.
A tavaszi levegő érzése az arcomon meglepően kellemes volt, és a nap is halványan sütött. Az utcán nem volt senki, de miért is lett volna? Egyetlen szomszédom volt, és ő nem egy utcára járó típus. Kivéve, ha elfogyott a szesz. A csendet hallgatva elindultam, majd úgy döntöttem kerülök és a városon keresztül megyek. Talán annak reményében, hogy Galel összefutok ? Nem tudom.
A városba érve az utcán, alig kószáltak az emberek a jó idő ellenére. Már nem volt az a tizenkettedik körzet, mint régen. Több élelem, ruha és más eszközök jutottak el hozzánk ugyan és ez jó, de a lakosság és az újjá épült házak nem tükrözték a régi otthonomat. Az emberek a 13. körzetből beköltöztek ugyan, de nem a tizenkettedikbe. Ide csak azok tértek vissza, akik elég erősek ahhoz, hogy feldolgozzák azt a gyászt, ami a körzetünket, még pár hónap után is körül lengi. 

1. fejezet

A következő rész 2 komment után jön ! :) Kellemes olvasást ^^ 


Zihálva, verejtékben úszva felülök. Balra nézek és látom, hogy Peeta már nincs mellettem. Ez furcsa, hisz mindig megvárja, míg felébredek. A fürdőbe indulok, hogy megmosakodjak, és újra fonjam a hajamat. Miután végeztem felveszem a köntösöm és leindulok, hogy megkeressem Peetát. Míg lefele megyek elgondolkozom, és észre sem veszem, hogy Peeta ott áll előttem csak mikor már neki megyek. 
- Bocsánat - mondom neki, még mindig kicsit elbambulva.
- Jó reggelt - mondja és mosolyog, de én látom, hogy aggodalom ül a szemeiben.
- Neked is - felelem, majd egy puszit adok az arcára.
- Szóval.. - kezdte.
- Mi szóval? - kérdezem egy kicsit több éllel a hangomban, mint szerettem volna.
Peeta meglepetten néz rám.
- Ne haragudj Peeta, én csak.. Egy újabb rémálom. Kezdek kimerülni. - megöleltem.
- Semmi gond, Katniss. El fog múlni. - visszaölelt, és szorosan tartott.
- Remélem.. - mondtam és a vállába fúrtam a fejem.
Ott álltunk összeölelkezve, mintha a világ meg állt volna, majd elhúzódtam. Kérdőn nézett rám.
- Éhes vagyok - mondtam és rámosolyogtam.
- Gondoltam, ezért mentem el reggel a pékségbe.
Megfogta a kezemet és a konyhába húzott.
- Hoztam neked a pékségből sajtos cipót, tudom, hogy szereted. – mondta boldogan, miközben a még friss cipókat tányérra tette.
- Köszönöm, de nem kellett volna korán kelned. – letette elém a tányért, és még mielőtt beleharaptam volna, beszívtam az illatát, csodálatos.. mint mindig.
- Katniss, tudod, hogy ez nekem nem teher. – rám mosolygott és a hátam mögé ment.
Megfordultam és kérdőn hátra néztem, nem válaszolt csak megcsókolt. Nem az a tipikus puszi volt, hanem egy hosszú csók, amibe a gyomrom is beleremegett. Mikor kinyitottam a szemem hosszasan néztem Peetát és ő is engem.
- Mi az? – kérdeztem, mert éreztem, hogy kezdek elpirulni.
- Gyönyörű vagy. – mondta, szinte suttogva.
- Ne mondj ilyet Peeta.. – majd visszafordultam az asztalhoz és elkezdtem enni. 
Csendben leült mellém és elkezdett ő is enni, de a szemem sarkából láttam, hogy figyel.
- Mikor a városban jártam láttam Galet.. – bökte ki végül. 
Aha, szóval itt volt a probléma.
- És? – kérdeztem érzelemmentes hangon, de közben a szívem hangosabban dübörgött a mellkasomban, mivel több, mint 2 hónapja nem láttam a legjobb barátomat.
- Katniss ne csináld! – mondta kicsit ingerülten.
- Mit? – kérdeztem, és közben ártatlanul felé néztem.
- Azt, hogy úgy teszel, mintha Gale nem jelentene neked semmit.. Nem kell színészkedned előttem.. Én tudom – és itt tartott egy kis szünetet – hogy hiányzik neked. Hiszen vele együtt nőttél fel, nem tehetünk úgy, mintha nem ismernétek egymást, mintha nem lett volna köztetek több mint barátság..
Ez meglepett mivel eddig nem beszéltünk Galeről.. Vagy is nem így. Szóhoz sem jutottam, csak meredtem magam elé és letettem a cipót.
- Legalább válaszolj valamit. – mondta Peeta.
Ránéztem és azt mondtam
- Nem vagyok a szavak embere. – majd megköszöntem a reggelit és a szobámba mentem.

Bemutatkozás + Prológus

Sziasztok. Nikii vagyok és ez a fanfiction az Éhezők Viadaláról fog szólni. Ez lesz a folytatás, az úgy nevezett 4. rész. Remélem tetszeni fog ! :)

Prológus

Menekültem. Menekültem valami elől, ami a sötétből vadászott rám. Az arénában voltam.. Újra. De, ami üldöz az nem emberi, talán mutáns.. Rózsa illatot éreztem, és elkezdtem szédülni, émelyegtem. De ki kell tartanom, mert, ha most elgyengülök ez a valami felfal. Lihegve futottam, és egyre lassultam.. Ekkora meghallottam egy kiáltást.

- Katniss ! - Peeta volt, ez erőt adott és mindent bele adva futottam tovább.

Megengedtem magamnak egy pillantást hátra. Nem követett senki. Teljes csend állt be. Megálltam, és füleltem, mintha nem is én lennék a préda. Mikor már éppen kezdtem megnyugodni egy mutáns ugrott ki a sötétből és letepert a földre. Megint megcsapott az átható rózsa illat.. A fölöttem lévő szörnyből áradt, a hold épp akkor bukkant ki a fák mögül és megvilágította a mutáns arcát. Snow volt az. Kapkodva vettem a levegőt, mintha elfogyhatna.. A lény felemelte karmokban végződő kezét majd felém lendített, és akkor...

Felébredtem.