3. fejezet

Kommenteljetek, ha tetszik és legyetek a rendszeres olvasóim. ^^ Köszönöm azoknak, akik eddig olvastak és maradjatok velem továbbra is :) Elnézést, hogy nem kaptatok új részt, de beteg voltam/vagyok. 


Halkan lopakodok, hogy a nyúl, akit kiszemeltem ne hallja meg a lépteimet. Az állatok lassan kezdenek visszaköltözni úgy, ahogy a körzet lakosai is. BÁr már van mit ennünk, és a zug sincs már, tehát semmi nem ugyanolyan, mint régen, de én mégis kijárok vadászni.. ez az egy valami nem változott. Vagyis, de.. Már egyedül vagyok. Felajzom a nyilat, és célzok. Elengedem a nyilat, és nézem ahogy célba talál. Látom ahogy a nyúl megrémül és tudatosul benne, vége van. Mikor a szemgödrébe fúródik a nyíl, összerándulok.
- Szép lövés ! - hallok egy túlontúl ismerős hangot a hátam mögül.
Hirtelen megfordulok és meglátom Galet. Galet, aki a legjobb barátom. Vagy csak volt?
Csak álltunk és néztük egymást, nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam megöleljem-e, mert annyira hiányzott és úgy örülök, hogy végre láthatom vagy forduljak meg és menjek el. Dühös vagyok rá, több hónapon keresztül egy vacak levél, egy hír sem jött felőle.. De most.. Most itt van.
- Mi az ? Nem is hiányoztam ? - kérdezte és elmosolyodott.
Nem bírtam tovább, odafutottam és megöleltem.
- Örülök, hogy itt vagy. - feleltem.
- Hiányoztál. - mondja és még erősebben szorít.
- Khm.. Gale.
- Hm?
- Megfojtasz.
- Bocsánat, csak.. - de nem fejezi be csak megölel még egyszer. - Gyere.
Megfogja a kezemet és magával húz az erdő belsejébe. Kis idő után rájövök, hogy a tóhoz megyünk.
- Gale.. - kezdem, de valójában nem tudom mit akartam.
- Shh.
Nem sok idő elteltével a tóhoz érünk, és a ház, amibe régen nagyon régen Galel ücsörögtünk.. Majd a két menekülttel.. és most megint itt vagyok.
- Miért hoztál ide? - kérdezem, és érzem, hogy egy kis szomorúság vegyült a hangomba.
- Én csak szerettem volna veled lenni, és gondoltam.. - kezdi, de habozik.
- Igen?
- Semmi, csak gondoltam itt jó lesz, de, ha nem akkor elmehetünk. - majd várakozón rám néz.
- Nem.. Azt hiszem jó lesz. - mondom és rámosolygok. 
Bementünk a házba, ahol semmi sem változott és leültünk.
Gale leült velem szemben és csak nézett. Éreztem, hogy elpirulok és kezdem kényelmetlenül érezni magam..
Megköszörültem a torkom és azt mondtam:
- Rég jártam itt. - közben kerültem a szemkontaktust, de éreztem, hogy figyel.
Csend telepdett ránk, és végül nem bírtam tovább.
- Mi az? - kérdeztem idegesen.
Nem siette el a választ, húzta az időt.
- Semmi. - és nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik.
- Akkor minek hoztál ide ?
- Indok kell, hogy találkozzunk több hónap után? - kérdezte meglepetten.
- Gale ! Jól ismerlek, tudom, hogy oka van, hogy találkoztunk és ide hoztál.
Ismét megleptem. Lehajtotta a fejét és a nadrágja varrását piszkálta. Láttam, hogy vivódik ezért közelebb kúsztam hozzá.
- Gale - és a kezére tettem a kezemet. Felnézett rám és ugyan azt láttam a szemébe, mint mindig. Szerelmet, reményt és félelmet. Reményt, hogy a döntésem változott és félelmet, hogy nem. Ilyenkor olyan sebezhetőnek tűnik.
- Én csak azért jöttem vissza, mert..

Következő rész várhatóan ma este vagy holnap :P